Barangolások az Őrségben

Az Őrség Magyarország legnyugatibb tájegysége, mely nevét onnan kapta, hogy az itt lakó családok védelmezték ezt a határvidéket. A környéken számtalan felduzzasztott tavacska bújik meg, melyek kitűnő lehetőséget biztosítanak a pihenésre, strandolásra vágyóknak. Panziót, kempinget a legtöbb településen találunk, így bátran nekiindulhatunk egy többnapos túrának különösebb szervezés nélkül.

A körültekintés nem árt

Az útikönyvek és a helyiek által adott információk sokat segítenek a tájékozódásban, de nem szabad semmit készpénznek venni. Több helyen olvasható például, hogy Körmenden, ami az őrség egyik legnagyobb városa, kemping található. Az ottani lakosok azonban nem tudtak a szabadtéri szállás létezéséről, és a 16 km-rel odébb lévő Vadása tavat és a hasonlóan messze fekvő zalalövői kempinget ajánlották sátrazásra.

A térképeket is érdemes felülbírálni. Egyes erdészeti utakat, földutakat az elmúlt tíz évben elnyelte a föld, benőtte a buja ősnövényzet. Farkasfán, ahol egyébként egy kisebb fa harangláb tekinthető meg, az idős nénik váltig állították, hogy kövezett út vezet az alig pár kilométerre lévő Kondorfára. Az útbaigazításoknak megfelelően elindultunk, de egy kilométer után már sejtettük, hogy a nénikék talán lánykorukban jártak utoljára arra vagy csak sajátosan értelmezték a kikövezett út fogalmát. Végül kénytelenek voltunk feladni a természet elénk gördített akadályai ellen folytatott harcot, és a lényegesen hosszabb kerülőutat választani. Hasonló élményben volt részünk Rábagyarmatnál, ahol a térkép és a helyiek újfent becsaptak.

A térképeken nem szerepelnek az elmúlt két évtizedben felduzzasztott tavak, ami annyiban hátrányos, hogy szemgyönyörködtető élményektől fosztjuk meg magunkat, ha az információhiányból adódóan nem látogatunk el ezekhez. A Máriaújfalu mellett néhány éve kialakított festői tavacska a pihenésre vágyók paradicsoma, akárcsak a zalalövői Borostyán tó, ami igaz, már nem tartozik kifejezetten az Őrséghez, de alig pár kilométer választja el Hegyhátszentjakabtól.

Az őrségi falvak szépséghibája, hogy vendéglőkben nem bővelkednek. A turisták által sűrűn látogatott helyeken akad néhány kiváló vendéglátóipari egység, de az eldugottabb részeken inkább csak kocsmákba botlunk. Jákon, ahol hazánk legszebb román kori temploma emelkedik, nem lehet megvacsorázni. A falu közepén lévő vendéglőn díszeleg az étterem felirat, de étkezni csak délben lehet, ha előre befizetünk. Hasonló a helyzet Hegyhátszentjakabon, ahol még a kanál-villa tábla is hirdeti, hogy négyszáz méterre enni lehet, de a vendéglő a váratlan betérőknek nem kínál étkezési lehetőséget, csak szervezett csoportoknak.

Magyarországon a legtöbb templom barokk stílusjegyekkel rendelkezik, de az őrségben számtalan román kori templomot látogathatunk meg, melyekben keverednek a román és a gótikus elemek. A turisták általában a legismertebb, XIII. századi jáki templomot látogatják ami valóban lenyűgöző látvány, de az ország talán legkisebb temploma, a csempeszkopácsi legalább akkora élményt nyújt az építészet iránt érdeklődőknek.

Őriszentpéter az Őrség központja. A XIII. század elején épített román stílusú templomát egykor kőfal vette körül, melynek helyét már csak sövény jelzi. A városkában motelekben, panziókban lehet megszállni, és az idén még kemping is működött. A turistaforgalom azonban az elmúlt években nagy mértékben visszaesett, és a kempinget jövőre minden valószínűség szerint bezárják, és csak a területén lévő faházakat fogják üzemeltetni. A település szélén működő Bognár vendéglőt nem szabad kihagyni, ugyanis szakácsművészetük, a kerthelységgel rendelkező étterem hangulata és áraik egyaránt vonzóak

Őriszentpétertől pár kilométerre délre fekszik Magyarszombatfa, ahol egymást érik a fazekasműhelyek. A környéken található kiváló agyagos talaj teszi lehetővé, hogy az itteni fazekasok a saját telkükön kitermelt agyagból dolgozzanak. A Fő úton nádfedeles fazekasházban mutatják be a régi hagyományokat. A fából készült pajtaszerű építmény alatt lévő kemencében égették ki régen a kerámiákat. A kemencét megrakták agyagedényekkel, korsókkal, oldalát befalazták, és órákon keresztül folyamatosan rakták alá a fahasábokat, hogy elérjék az égetéshez szükséges kb. 1000 fokos hőmérsékletet. Az égetést általában éjjel és esős időben végezték, részint a forróság miatt, részint, hogy a pajta nehogy lángra kapjon. Magyarszombatfán kitűnő panzió és étterem várja a turistákat.

Magyarszombatfáról jutunk Velemérre, ahol az autóútról lekanyarodó keskeny út vezet fel az eldugott román kori templomba, melynek jelenleg a tetőszerkezetét cserélik. A belsejében látható restaurált freskók lenyűgözőek. Azonban mielőtt a templomdombra felcammognak, ne feledjék elkérni a kulcsot. A főúton táblák jelzik, kihez kell folyamodni az adott időben a templomkulcsért.

Északkelet felé kanyarodva Pankaszra érünk, ahol egy 1755-ben épült fa haranglábat láthatunk. Régen a módosabb falvak engedhették meg maguknak, hogy templomot építsenek, a szegényebbeknek csak haranglábra tellett. A pankaszi az egyik legszebb ilyen építmény a Dunántúlon.

This entry was posted in Itthon and tagged , , . Bookmark the permalink.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>